1 régi kötelességnek tettem eleget szeptember közepén...a sztori 2004 októberében kezdődött a Déliben a veszprémi vonat 1 kocsijában,mikor is 15 évesen,naívan nekivágtam Az ÚT-nak,amin azóta jópáran bolyongunk,s néha találkozunk valahol,s megosztjuk egymással élményeinket...sajnos vannak olyanok is,akikkel már nem tudjuk élményeinket megosztani,mivel ők már egy másik,végtelen járnak...de talán nem is kell,hogy meséljünk nekik,mivel ott vannak velünk mindenütt...Fehér Évi,Hegedűs Robi,személyesen ugyan nem ismerhettem,de Herczegfalvi Zoli is közéjük tartozik...közülük legjobban Évit ismertem,aki mentorom,Kocsis Jani élettársa volt.2004 decemberében ismertem meg Zircen(hol máshol???),életem első Bakonyi Mikulás túrája előtt...hozzá tartozik a történethez,hogy ez a túra 'valahogy' mindig a születésnapom 1 hetes körzetén belülre esik,így a hangulat garantált...főleg ha ez 16. születésnap,amit bizony kurvára meg kell ünnepelni...száz szónak is 1 a vége:a főtéri cukrászdában kötöttünk ki a túra után,elég szép állapotban...annak rendje és módja szerint asztalfőre ültettek,elém tettek 1 söröspoharat,ami bizony nem ürülhetett ki:)...aki ismerte az "aszatltársaságot",annak nem kell mesélnem.Érdekes közösség volt.Az ország minden részéről jöttünk össze,de nagyon ritka volt az,hogy érdeklődjünk,ki mikor ér hova.Mentünk,és péntek este összefutottunk valahol az országban.Nagyon jó hangulatban megosztottuk élményeinket,hisz gyakran fél év is eltelt 2 találkozás között,mivel elfoglalt emberekről (munka,család,iskola...) van szó,másnap lesétáltuk a kiszemelt távot,este megünnepeltük egymás aznapi 'teljesítményét' - itt nem az számított,ki mennyit ment mennyi idő alatt,vagy hogy hanyadik lett,hanem hogy milyen élményekkel gazdagodott - majd vasárnap amíg lehet együtt,elindultunk haza,majd vissza a mókuskerékbe,várva mikor ül össze újra a társaság...ilyen alkalom volt a Híd túl messze van,az Őrség,a Rákóczi,a Corvin,a BEAC,a No megállj csak!,vagy az említett Mikulás túra...oázisok a mindennapok sivatagában...igazán csak az tudja ezt felfogni,aki benne volt a körben...amikor valakivel fél éve nem is találkoztál,de úgy beszélsz vele,mintha ezer éve minden nap találkoznál vele...
Történt,hogy úgy 2009 felé kicsit eltávolodtam ettől a körtől,de nap mint nap eszemben voltak a helyek,az arcok,a történetek,az élmények...egy nap megkaptam a szomorú hírt: Éva meghalt...teljesen leblokkolt a hír,előző év októberében láttam utoljára Cserépfalun,a No megállj csak! másnapján...ma is előttem van,ahogy elköszönnek tőlünk,és beszállnak a Szamarába,mi meg integetünk utána...nem gondoltam volna,hogy soha többé nem látom:(
Végakarata szerint hamvait a Kékesen helyezték végső nyugalomra,egy fa tövében...Álmosék minden évben kétszer elzarándokolnak ide:születése és halála napján...idén terveztem,hogy felmegyek halála első évfordulóján,de az anyagi lehetőségeim ezt nem tették lehetővé...előtte pár héttel járt nálam Jani,Nina,Dani és Álmos.Leültünk a szobámban,az elmaradhatatlan sörökkel a kezünkben nézegettük a régi okleveleket és fényképeket,miközben üvöltött a Rolling Stones...egy kicsit visszautaztunk az időben...
...végül szeptember közepén,Éva születésnapjára összejött a szerencsés csillagzat:el tudtam szabadulni a mindennapokból.Szerda délelőtt vonatra szálltam Gyöngyös irányába,útközben rengeteg emlék 'kísértett'...Hatvanban átszállás...eszembe jutott,amikor 2005ben Hámori Pistivel rossz vonatra szálltunk,és Salgótarján helyett Vámosgyörkön kötöttünk ki...aztán bevillantak a nem olyan régi mászós emlékképek,amikor 2-3 éve Pásztó felé vártam a csatlakozást egy kurvanehéz hátizsákkal a hátamon...az évek jönnek-mennek...végül eljutottam Gyöngyösre,ahol Álmos várt rám.Gyors sör+szőke gall 1 korcsmában,aztán irány Füred busszal...erdésztalálkozó a híres 'sor'-on,6-7 sör és sötétedés után irány szállásunk,az erdészház,valahol az erdőben...elindulunk a cuccokkal valami lejtőn felfelé a töksötétbe,lámpa meg mi a fasznak...kisebb kavargás után csak sikerült megtalálni.Nyugalom,békesség,erdészházi idill.Másnap indulás a Kékesre a Beneváron át...útközben láttunk 1 csodálatos tarvágást,de legalább sikerült 1 'Talking of the Trees' ihlette képet csinálnom:) szemerkélő esőben sikerült felérni szép országunk tetejére,ahol hálaistennek csend és nyugalom fogadott,mintha tudták volna mi járatban vagyunk ott...megkerestük a fát,elszívtunk 1 rituális sárga camelt(amit anno 1 Corvinon szívtam Évával...a doboza még mindig megvan),egyet pedig a fa tövében füstöltettünk el...Nyugodj Békében,sose felejtünk!
Az eső egyre jobban rákezdett,elindultunk lefelé,majd' szarráázva értünk vissza szállásunkra,ahonnan elindultunk a falu irányába,a kötelező sor-látogatás után meglátogattuk a Sár-hegy oldalában lakó Varga Bálint tanár urat és családját.Tanár úr épp lovaskocsija fékrendszerét javította érkezésünkkor,de kérésünkre felnyergelte egyik lovát,majd sok szerencsét kívánva kíváncsian figyelte a kocsi alól is,hogy boldogulok izlandi kancájával...a lószág éreztette velem,hogy én bizony nem a gazdája vagyok,de azért nem alakult ki komoly nézeteltérés:) meglátogattuk a közeli kápolnát is,minden gond nélkül ügetett fel a kurvameredek domboldalon is...visszamentünk a tanyához,Álmos kicsit átvette a lovat,ős is megtette vele az előbbi utat..közben megérkezett Tanár úr családja,és Álmos 2 cimborája az erdészetiből,akiket én a tegnap esti sor-os kongresszusról már ismertem:).A lovat lenyergeltük,majd Tanár úr a szürkület érkeztével úgy döntött,hazaszállít bennünket Füredre,és egyúttal kipróbálja az új fékrendszert a fogaton...el is indultunk lefelé a reptér lejtőin bele a naplementébe,nem is sejtve milyen kalandok elé nézünk még aznap este...kis 'útkaparás' után elértük a falu határát..ekkor jött hirtelen 1 ötlet: mi lenne,ha mindannyian felmennénk az Erdészházba?(Tanár úr és a felesége,3 gyermekük, és mi négyen,valamint a lóőrző vizsla) a tett halála a gondolkodás,így belevágtunk az éjszakába...1 társunk a kóterben maradt,mi viszont beszereztünk 1-2 nélülözhetetlen dolgot,majd nekivágtunk a kanyargós utaknak...a lószág nem igazán örült ennek,de aki szolgálatra adja a fejét...végül megérkeztünk,megvacsoráztunk,s 'lefeküdzünk' (én inkább ültem:) aludni,hisz másnap korán útnak kellett induljunk,hisz Álmos az ország túlsó végébe indult...
Még sötétben fogtuk be a lovat,s indultunk útnak lefelé,Loránt barátunktól elbúcsúztunk a majd' világosban az erdészeti felé vezető úton,s folytattuk utunkat lefelé a gyöngyösi úton,ahol Tanár úr tett egy szívlelendő megjegyzést: "Ha az ember loavskocsival közlekedik,de meg tudja utálni az autósokat!" - és milyen igaza van...Gyöngyös határában elváltak útjaink,elbúcsúztunk,s gyalog folytattuk utunkat a vasútállomás irányába...onnan pedig kezdődött újra az ismert mókuskerék...Györk,Keleti,Nyugati...Álmos el messzire,én meg haza...
Végezetül:nem semmi srácok az erdészetisek!Minden elismerésem Álmosnak,Tanár úrnak és családjának,akiknek úgy néz ki egyáltalán nem volt ellenére a csütörtök éjszakai kaland,akármennyire is kilátástalannak indult...
Azt hiszem ezzel az úttal méltóképpen sikerült Évára emlékezni...kicsit felidézte a régi hétvégék hangulatát...nagyon kár,hogy már nem vagy közöttünk!
Nyugodj békében!
